Jancsa Jani

Kalandozás Kóspallagon

2015. január 11. Jancsa Jani

Ha szeretnénk izgalmas dolgokat látni, ehhez kissé távolabb kell mennünk. KTomi cimborám a teljes mértékben valószínűtlen vasárnap reggel fél nyolcor hívott fel, hogy nincs-e kedvem megkóstolni a világ legjobb vadasát. Naná, hogy volt.

2015-01-04_11_07_54.jpg

Ehhez persze nem volt elég átmenni a szomszédos étterembe, komolyabb fegyverek kellettek. Nem is olyan sokára begördült a pápai taxi az utcámba, hogy Kelemen Kabátban örökbecsű tanácsát megfogadva gyerekként maradva el is indultunk nem máshová, mint Kóspallag-Nagyirtáspuszta felé.

2015-01-04_10_21_55-1.jpg

Odáig az út relatíve egyszerű, már persze annak, aki használ navit, mi pedig egy iPad Minit tettünk meg annak, ráélesítve a Waze-t. Noha nem a Megyébe mentünk, de matricánk szerencsére volt, így az M2/E77-esen szépen el is indultunk észak felé. Már itt baromi szépen festett a táj, cukorsüveg hegyek, meg minden, épp csak a hattyúk hiányoztak, minek itt külföldre menni, ha itthon is ilyenekkel találkozunk. Nemsokára letértünk jobbra, és Szokolyát elhagyva szépen nekiláttunk a totálisan havas és letakarítatlan hegymenetnek Kóspallag felé.

2015-01-04_10_25_45.jpg

Ez nagyon tréfás is lett volna, főleg akkor, ha nem nézek ki néhányszor jobbra, és nem látom meg a tőlem csak néhány centire tátongó szakadékot. Természetesen nem volt semmi para, valamint Tomi is megnyugtatott, hogy szerinte a hegyoldalban növő fák simán megfognának, nem gurulnánk le, de azért néhányszor keményen odafejelnénk. Ezt leszámítva sima utunk volt felfelé, én pedig csináltam is egy fasza kis timelapse videót a fel és lejutásból, nézzétek csak!

Odafenn márt várt minket a Szent Orbán Panzió, melynek mi most főleg az éttermébe jöttünk, ami, bár már dél felé jártunk, töküres volt. Hamarosan meg is jelent a pincér, és az étlapot sem kellett sokáig nézegetni: alap, hogy vadas! A kaja meg is érkezett egy olyan tíz percen belül (mondjuk ez felettébb gyanús is volt), mellé pedig borítottam egy csodaszépen kinéző korsó Erdingert is. A panzió étteremrésze amúgy nem sok változáson mehetett keresztül az elmúlt 20 évben, de ez itt még jól is állt neki.

2015-01-04_11_18_59.jpg

Az étel vaddisznóból készül, a három szelet hús egy kicsit száraz volt, de ezt remekül egyensúlyozta az öntet bőségessége és narancsos ízvilága, komolyan nem értem, miért nem ilyet adnak mindenhol vadas címen. A szintén triumvirát zsemlegombóc petrezselyemmel volt ízesítve, köretnek kvázi tökéletes ehhez a klasszikus fogáshoz. Volt korábban egy vadász barátnőm aki mindig óva intett éttermekben a vadastól, mert tudta, milyen részeit adják el a meglőtt jószágoknak, de úgy érzem, ezt ő is jóváhagyta volna.

2015-01-04_11_37_03.jpg

A kaja után gyors kávé, majd a cehh összesen 8600-ra rúgott kettőnknek, ami teljesen barátinak mondható azt tekintve, hogy majdnem ki is durrantunk.

Jöttünknek volt egy idáig nem publikált célja is, miszerint azért szeretnénk körbenézni a Börzsöny ezen pontján egy kicsit, hátha látunk egy kevés hiúzt, farkast, hovatovább barnamedvét, bár ez utóbbit simán el tudtuk volna engedni az előbbi kettő fejében. El is indultunk az egyetlen úton, ami létezett, olyan 15 centi, a tetején friss hóban, de sajnos a fentebb említett vadállatokból egyet sem sikerült megfigyelnünk, láttuk viszont az időjárásnak eme csodálatos megnyilvánulását.

2015-01-04_12_36_52-1.jpg

Igen, a háttérben baromi sötét felhők, míg az előteret megvilágítja a Nap, ez bizony nem effekt, csapágyasra nyomkodtunk a telefon elsütőbillentyűjét, hogy nektek is meg tudjuk mutatni a dolgokat. A havas táj amúgy pár kirándulón és a friss levegőn kívül túl sok izgalmasat nem mutatott, Bear Gryllsszel sem találkoztunk, így olyan 2-3 klikk múlva vissza is fordultunk a parkoló felé, reménykedve, hogy lefelé sem fogunk az árokban kikötni.

2015-01-04_11_07_39.jpg

Szerencsére (illetve dehogy, Tomi azért vezet több, mint tíz éve, sofőr is volt, szóval nem volt para) megúsztuk, hazafelé pedig vidáman csapattunk ugyanott visszafele. Remek kis időtöltés volt ez, most pedig nézzük, mire van szükségetek, ha mindezt szeretnétek megismételni.

2015-01-04_14_19_33.jpg

Egyrészt időre, az egész kaland olyan 5 órán keresztül tartott, ebből az odaút olyan 80 perc volt, ebből következően nyilván visszafelé is ennyi, a többi pedig csak rajtatok múlik. Pénzben pedig ugye van az üzemanyag, ez sztem olyan ötezernél nem rúghat többre per autó (nyilván, ha tömegközlekedéssel mentek, akkor ez lehet kicsit kevesebb, ellenben az idő jóval több), a kaja itallal, borravalóval szintén 4500, meg még van a matrica, de erről most nem tudnék nyugodtan beszélni. A lényeg, hogy nagyon maximum egy tizes alatt megvan egy olyan élmény, amiért érdemes felkerekedni, mert a táj gyönyörű, és sokkal izgalmasabb program, mint otthon ülni.

A bejegyzés trackback címe:

https://jancsajani.blog.hu/api/trackback/id/tr228835622

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

(II. Torgyán Виктор) THY Rokk *n* Troller 2015.01.12. 11:35:15

Majd egyszer, ha újra arra jártok, álljatok meg Kismaroson a Patak Vendéglőben kajálni.