Jancsa Jani

Születésnapi vacsora a Laci Konyhában

2015. szeptember 10. Jancsa Jani

Nem is olyan régen egy évvel ismét idősebb lettem, és úgy döntöttünk, ezt a szép, és egyben utolsó kettessel kezdődő alkalmat egy remek bisztróban ünnepeljük meg. Erről következik most az Instagram-filterben megfürdetett beszámoló.

2015-09-04_20_39_02-1.jpg

Péntek este érkeztünk, nem voltak sokan, így szerencsére a degusztációs menüre való várakozás sem telt sok időbe. Itt ért az egyetlen negatív élmény is, ugyanis köszönjük, de amikor egy ilyen helyre megyünk (kispolgár ON: elég sok pénzt otthagyva, kispolgár OFF) nem kell okoskodva arról kioktatni, hogy a degusztációs menü hány személyre szól, főleg nem minden alap nélkül. Na mindegy, ezen túlléptünk, de ez gáz volt, nagyon.

2015-09-04_19_26_35-1.jpg

Kezdésnek jött egy kis üdvözlőfalat, házi kenyér, olívabogyó, szarvasgombás szalámi. Nem követték el azt a hibát, hogy egy tál kenyeret adtak, így nem is tudtuk magunkat túlenni belőle.

2015-09-04_19_32_44-1.jpg

Az első fogás a degusztiból francia tószt volt, brie sajttal, római salátával, morzsával. Kellemes kezdés, a sajt karakteres volt, a tányér pedig igen szép.

2015-09-04_19_40_09-1.jpg

Leves érkezett következőnek, kacsából, májjal, udontésztával - a máj levesben nem túl gyakori szereplő énfelém, de nagyon jól adta a távol-keleti jellegével.

2015-09-04_19_51_17-1.jpg

Eztán jött az első olyan fogás, amitől eldobtam az agyam. Chistorritas, paprikás krumplival, hagymazölddel. Ez a cé-betűs izé nem más, mint egy spanyol kolbász, a tömörebb fajtából, de ez annyira jól ment a krumplihoz, hogy csak na! Volt benne jó sok zsír is, alíg győztem egybetörni mindet, hogy nehogy ottmaradjon valami - zseniális volt, a szó szoros értelmében.

2015-09-04_20_16_22-1.jpg

Ezek után pattant a rántott nyelv, paszternákkal, pirított polentával - ha az előbbitől eldobtam az agyam, akkor ettől is, ugyanannyira, csak, hogy a jelzőket kellően jól használjam. Egyben volt az egész, az ízek pedig elvarázsolóan jól működtek együtt.

2015-09-04_20_16_38.jpg

Az első stand-alone fogás is megérkezett ekkor, a miso-s lazac, kapormajonézzel, chipssel, és savanyított jalapenoval. A hal remekül volt elkészítve, és a keleties felhang tökéletesen ment a tányér többi összetevőjével, szerettük.

2015-09-04_20_27_48-1.jpg

Következett kétféle sajt, házi dzsemmel.

2015-09-04_20_36_07-1.jpg

Egy kis szájpihi: azt hiszem citromkrém volt, csokival.

2015-09-04_20_46_13-1.jpg

A külön desszert így festett: őszibarack makadámdió, sárgadinnye-sorbet - ez annyira nem jött be, mint a másik desszert...

2015-09-04_20_46_42-1.jpg

...ami kakaós genoise volt, kávéfagyival. Ez utóbbi külön érkezett, tehát egy feles kávé, és egy fagyi, ami a pohárban kelt nászra. A süti is adta amúgy, de ekkor már úgy éreztem, hogy mindjárt kidurranok.

2015-09-04_20_55_54-1.jpg

A búcsúfalat pedig emígyen jött, körtesorbet, házi keksz. Bedobtuk, elkortyoltam a maradék cseh sörömet, és a ház előtt álló talicskával hazagurultunk. A Laciban az ízek élménye bizony hatalmasat adott, tökéletes helyszín volt ez múlandó korom ünneplésére.

HA TETSZETT A POST, KÖVESS FACEBOOKON, VAGY TOVÁBBI FRISS, ROPOGÓS ÉLMÉNYEKÉRT INSTAGRAMON!

A bejegyzés trackback címe:

https://jancsajani.blog.hu/api/trackback/id/tr518835574

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ződ2000 2015.09.10. 19:29:03

Mi lett a Lacipecsenyével?