Amikor úgy kezdődik a hétvége, hogy a hentesemtől (aki a már korábban említett Steakes) két jó darab T-bone steakkel távozom, akkor már egészen bizonyos, hogy rosszul nem folytatódhat. Meg is mutatom, hogyan készítettem el.
A T-bone steak ugye nem más, mint az egyet fizet kettőt kap címeres esete, ugyanis a csont egy határozott válaszvonalat képez a hátszín (New York Strip) és a bélszín (Filet Mignon) között, és naná, hogy mind a kettőből kapunk egyet. Jelen esetben a két steak összesen egészen pontosan 1.349 gramm volt, így ha ezt kettéhúzzuk, akkor kijön, hogy olyan 600-700 grammos egy darab, ami már szép darab, vacsira pont elég.
Kezdésnek sütés előtt egy órával kiveszem a hűtőből, majd lesóztam-borsoztam - oldalanként ment olyan egy-másfél kiskanál só és bors, nem kell kislánykodni, hát mekkora darab húsról beszélünk, meg persze a steak sem kicsi! A fontos, hogy legyen minimum háromnegyed órája sülés előtt, hogy jól átjárja a fűszer, ha nincs, bőven elég sütés előtt megcsapatni. Amíg ez történt, összedobtam a side disht.
Köretnek édesburgonyát készítettem hozzá, egyrészt azért mert azonfelül, hogy finom, még egészséges is, másrészt pedig mert salátázni nem volt kedvem, francnak kell itt magyarázkodni, nem? Meghámoztam, felkockáztam, megfőztem, majd pedig egy kis tejjel összetörtem - tejszínnel lett volna az igazi, de azt felfalta a zöldborsmártás, amelyet a következőképp csináltam: egy csomag zöldbors, ami olyan 10 gramm (lehetett volna több is, de majd legközelebb te hozol annyit magadnak), és ezt egy kicsit lepirítjuk majd megtörjük. Bele egy kis konyak... kellett volna, de nálam csak a Cardhu féldekás viszkije volt itt most (a Big Peatet már felszlapálták), szóval azt löttyintettem bele, és a gőz után forraljuk is el rendesen. Ezután mehet olyan két deci alaplé, negyedére beforraljuk, majd két deci tejszín, és ezt pedig olyan sűrűre vissza, hogy megálljon a kanál hátulján.
Megvannak az előkészületek, jöhet a steak. Füstölésig hevítek egy serpenyőt, kis olaj, és mehet bele mindkét steak, oldalanként négy-négy percre, ezzel egy igen agresszív kérgesítés történik. A sütőt közben előmelegítettem 200 fok légkeverésre, és ha ez megvan, belecsapjuk a steakeket. Ilyen súllyal a csont mellett, középen mérve olyan hat és fél perc volt az 53-54 fok. Mediumra akartam, de ne feledjük, hogy mihelyst kivesszük, nem áll meg a sülés, szóval nem árt, ha kicsit előbb megálljt parancsolunk magunknak.
Volt még egy kis trükk: közepesre melegítettem még utána a serpenyőt, bele egy jó dagi vaj, két szál rozmaring, két gerezd fokhagyma, vissza a steak, és ezzel locsolgattam még egy kicsit, hadd legyen olyan boldog, mint egy Nílusban fürdőző vizíló, aki még nem tudja, hogy a krokodil ugyis felzabálja, csak most még tálal előtte. Ezután jött öt perc pihi, majd az étkezés
A hús tökéletesen sült át, a köret mellé pont jól játszott alá - előtte még gondolkodtam, hogy szuvidáljam-e, de ez esetben jól tettem, hogy így csináltam. Jó étvágyat!