Idén is tiszteletem tettem a Gourmet Fesztiválon, gyorsan fussunk is végig rajta, mik voltak azok a kaják, melyekbe sikerült belenéznem.
A legfontosabbal kezdjük: újraindult a Street Kitchen, ennek örömére volt egy fasza kis standunk, fűszerekkel és magazinnal, ahogyan azt kell.
A Babkában toltunk egy báránykebabot, fogbamenős petrezselyemsalátával és egy kis mentás joghurttal, valamint pár falat kenyérrel. A kaja egy KicsiZso-féle Hibachin készült el, és nekem az egyik kedvencem lett: nem hivalkodó bárányíz, friss zölddel, és hűsítő mártogatóval.
A Natura Hillnél egy fészekben kóstoltunk három golyóvá formál sós finomságot, aztán jött a desszert, Naplemente a Dunán címmel, a Mihályi cukrászdával kollaborálva.
A Salonban kétfajta kajába is belenéztünk: egyrészt volt egy klasszik zúzapörkölt, mely totál retro ízeket idézett fel, valamint, ha emlékeim nem csalnak, a sült oldalast is megkóstoltuk, gombóc formájában (zseniál), egy kis paradicsomos öntettel.
A Borkonyha hozott nekünk egy korianderes vadragulevest, valamint csirkeosztrigáztunk is egyet, némi beluga társaságában.
Ezek után áteveztünk az orosz vonalra, és a Moszkvatér Bisztrónál belementünk két pelmenyibe (húsos és garnélás), valamint a kaukázusi bárányt sem hagytuk ott, ahogyan a jégpohárba szervírozott vodkát sem.
Ezután jött a N'iceroll, amiről valamiért nincs fénykép, csak a standról, de itt a kecskesajtos-spárgás fagyis elborulás mindenképp megért egy misét.
Természetesen a füst sem maradhatott ki, így a Cétoronynál volt egy kis kecskegida-erőleves maceszgombóccal, kacsa, valamint egy mennyei szegy is - másik kedvenc kaja is megvolt ezzel.
A tavalyi évekhez képest lecsökkent a burgeres vonal, de a Kiosk azért hozta amit kell, egy mini Kobe burger formájában, szarvasgombával - na ez is odavágott rendesen.
Jamienél kóstoltam egy Patata bianco pizzát, melyről nem nehéz kitalálni, hogy krumplis volt - szintén szerettem, bár nyilván az éttermes azért jobb.
Tartottam egy workshopot is, "marha jó burgerek, nem csak marhából" címmel, ahol kacsa, valamint mangalicaburgert készítettünk a nagyérdeművel - a csámcsogásból ítélve egész nagy sikerrel.
Természetesen a kaják mellé borok is csúsztak, az én választásom többek között a Barta pincészetre esett, elég bitang kis borok voltak.
Ha egy kicsit töményebbre vágytam, akkor mellettük a Blue Fox The Bar szolgáltatta a koktélos-strandfeelinges talpalávalót. Én egy viszkis, kicsit sűrűbb darabot kóstoltam, melynek már a felszolgálása is meghozta az ember hangulatát.
A hamarosan nevet váltó Innioban a zsíros kenyér egy kovászos darab volt, a zsír egy vékony szelet érlelt szalonna, és valami egészen perverz élmény kábé tíz percig nézni, hogyan pakolásszák rá egyesével a mikró-zöldeket, és egyéb dizájnelemeket.
Ennek ellenpontozása lett a végén a Vegan Love, egyrészt egy kesusajt-gombóccal, amit imádtam, másrészt pedig egy kis vegán sajtkrémes, algakaviáros tacoval - jó cuccok ezek bizony még mindig.
A fesztivál záróetűdje egy jó Digó pizza lett, és ezzel zárom én is a felsorolást, sokat ettem, még többet kihagytam, de hát ez ennek a szépsége - találkozunk jövőre is!
