Egy jó reggeliért a világból is kimennék - ha pedig azt délben is kapni, ráadásul nincs is messze, akkor bizony rögtön indulhatunk is!

Vác kellemes kis város, de ha enni akarunk valami jót, azért körbe kell néznünk. Pont ezért is akadt meg a tekintetem a Lujza és Koriander nevezetű bruncholós-kávézós-szállásolós helyen. A komp közelében, majdnem közvetlenül a Duna-partján van a lokáció, protipp, hogy érdemes foglalni, mert különben a szerencsére vagy bízva, lesz-e helyed.

Az ételkínálaton felül erős az italszortiment (dirty forró csoki, whaaat, plusz úgy fest a délelőtt alkoholizálni vágyók sincsenek emiatt stigmatizálva). Ennek a szellemében egy négydecis palack 1,5-2,2 kg zöldséget / gyümölcsöt tartalmazó (igaz, máshonnan jövő, üveges) dzsúzt választottunk, egyik almás-narancsos-gyömbéres, másik pedig mindenféle zöldes ízvilágban. A mindenkit érdeklő kérdésre a válasz: nem, az ital nem okozott gondot, ellenben nagyon is finom volt.

Reggelinek a Bundás kenyérre és a Gombás luxus szendvicsre esett a választásunk. Mindkettő egészen gyönyörűen néz ki, előbbi majd lelóg a tányérról, utóbbi meg úgy meg van pakolva, mintha nem lenne holnap.

A gombás sztorihoz fognak egy gödi kovászos kenyeret, lepirítják, majd erre jön egy gombás besamel, valamint ráolvasztott sajt. Kerül a tetejébe mindenféle földi jóval megtuningolt grillezett gomba, valamint az elérhető luxus képében szarvasgombás majonéz. Ennyinél nem áll még meg a tányér - további sajt, friss zöldfűszer, valamint marinált hagyma és kockázott paradicsom pattan még a képbe.

Személyes kedvencem a bundás kenyér, főleg, ha azt valóban olajban sütik (ugye ahogy kell), és nem french toastként próbálják elkummantani. Itt szerencsére bizony így történik, ugyanolyan kenyeret használnak, mint az előző szendóhoz, ez kerül tojás, majd kókuszzsír-fürdőbe. Mellé saláta, verjus dresszinggel, valamint a már említett zöldségek, és egy kis fetás-szarvasgombás ízvilágú mártogató is helyet kap a kompozícióban.

Kezdjük a gombással - ízbomba a köbön! Ez egy olyan szendó, ahol a feltét bizony magasabbra ér, mint maga a talapzat, ami mindig jó jel. A sajttal egybesütött besamel lágy, a grill gomba plusz umamit hoz a képbe, a mellé adott marinált hagyma pedig a savakkal ellenpontozza mindezt.

Na, de nem azért jöttünk, hogy ne meséljek a bundikenyérről. Hát, ez maga volt a tökély, ropogós formában. A kis ráolvasztott sajt adja a bónuszt, a hagyma még jobban megtalálja mellette a helyét, a saláta fura módon egészséget akar belénk préselni (úgynevezett friss elem), de még ezt is elfogadjuk. Nyilván, hiszen a fehér mártogató minden egyes tunkolásnál emlékeztet arra, hogy élni jó!

A reggeliző egyik oldalában még helyet kap egy kis polc, rajta mindenféle megvehető dologgal, és kávé is van, amiből nyomtam is rögtön egy dupla espressot - kellett is ennyi kaja után. Ezek után már csak arról álmodoztam, milyen jó is lenne itt egy szoba, ahová a kis Duna-parti séta után vissza lehet vonulni megpihenni.

Egy szó, mint száz - a helyszín nagyon kedves, az ott dolgozók méginkább (a névadó Korianderről pl. kiderült, hogy klasszikus Burger Blog olvasó, köszönjük szépen még egyszer!); az ételekről pedig végképp csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Apropó - a fentebb említett blog olvasóinak azért még lehet járna egy Pulled Pork burger teszt az étlap szortimentjéből - ha szeretnétek, bedobom testem a köztudatba érte!