Amikor arról beszélünk, hogy reggeli Budapesten, rengeteg helyszín juthat eszünkbe. Az egyik különleges darab ezek közül az Eggdrop Project, ahol nevének megfelelően briósba csomagolt csodákat csemegézhetünk.
Kezdjük rögtön a definícióval – mi is az a briós? Bár sokan a klasszikus, cukorral szórt, csiga alakú desszertként ismerik, nem feltétlen mindig ez a helyzet. Definíció szerint a briós egy kenyérféle, magas tojás és vajtartalommal, könnyű, pufi beltartalommal és ropogós héjjal.
Következőnek tisztázzuk – mit nevezünk eggdropnak? Nos, ezzel egy kicsit nehezebb a dolgunk, mint a hasonló kategóriába tartozó londoni Eggslut-nál, hiszen a tojás pottyantás juthat róla eszünkbe, vagy a csurgatott tojásleves. Amúgy pedig az eggdrop egy koreai street food jellegű képződmény - gyakorlatilag a tojásos szendót takarja.
A helyszín a Marek József utca, hétker, az Onyx hotelbe belépve rögtön jobbra fordulva érkezünk meg a helyszínre. Az étlap alapvetően három részre bomlik: van az Egg Drop, az Avokádó Toast, valamint az édességek – meg persze az itallap. Frissen facsart narancslé és egy flat white után már nyugodtan lehet böngészni, majd pedig megvárni, amíg a tányérok megérkeznek.
Nem meglepő módon az első szekcióban az ételek két kellemesen megpirított briós közé zárva kerülnek tálalásra. Mellé kerül, szintén a névnek megfelelően egy jó adag pihe-puha rántotta, cheddar sajt, és egy fokhagymás alapú titkos szósz. Pluszban még lehet választani pikáns, vagy édes majonézt, és ilyen alapokra jöhet akkor a további feltétkombók kiválasztása.
Az egyik ilyen a lazacos-avokádós lett, a másik pedig a baconös-dupla sajtos darab. Megy még bele paradicsom, valamint saláta is, és készen is van a fullos reggeli szendvics. És, hogy milyen az íze? Egészen egyszerűen fenomenális mindkettőé. A lazac és az avokádó adott, tehát az pont olyan, amilyet várnánk, a másikban pedig a bacon zseni jó ropogós, amit örömmel fogadtam, mert sok helyen azért el tudják rontani. A rántotta benne tényleg érdemes a nevére, nagyon finom darab, a briós pedig viszi a prímet – tökéletesre pirított, kellemesen vastag, mégis stabil, könnyed, imádnivaló. Mindkét szendvics olyat hoz az itthoni reggeliző-szcénába, amilyennel még azt gondolom, nem találkoztunk; szóval már csak ezért is érdemes kipróbálni.
Ne feledkezzünk el az oldalkocsiról sem: kimcsi, illetve röszti borzolja a gasztronómiai kedélyeket. Előbbi klasszikus darab, hozza a kicsit csípős, savas, odaverős ízvilágot. Egyedüli kritikám vele szemben talán az, hogy túl nagy darabokban volt, egy kicsit apróbb méretben könnyebben ehető volna.
Rösztiből két darab érkezik, bolondító roppanással, belül puhasággal, és a vártnál kicsit fűszeresebb beltartalommal. Örömteli, hogy kicsit ki mertek lépni a megszokottból, és megtették azt a plusz lépést, ami szükséges az egyediséghez.
A verdikt mindenképp magában foglalja a pozitív és különleges jelzőt – azt gondolom, hogy a budapesti reggeli színtérnek új, friss és izgalmas darabja ez. A fentebb felsoroltak ára közel 16.000 jó magyar forintot kóstál – ha rám hallgattok, nem hagyjátok ki!
