Kalandozásaim barbecue-földjén egy kevés kényszerű hiatus után újra folytatódnak, mivel sikerült helyszínt találnom füstölgéseimnek. Ezzel egyetemben meg is alkottam a #FüstölgőÁszok hashtaget a blogon a releváns kontent megjelölésére, így itt fognak megjelenni a különböző… füstölgésák.
Ugye ott tettük le a fonalat, hogy kolbászt sütöttem, több-kevesebb sikerrel. Azóta megszereztem a magyar BBQ Bibliát is Nyárspolgár Máriusz és Chefparade Laci tollából, és ezt forgatgattam, hogy egy kicsit legalább elméletben képbe kerüljek.
Szép nyári hétvége volt, amikor a kert közepén összeraktam a setupot. Most csak egy szintet vittem, mondván örülök, ha ott jól fognak menni a dolgok. Arra jöttem rá, hogy begyújtókockával egy fokkal talán könnyebb összehozni a kéményben a tüzet, mivel ott rögtön látod is, hogy áll az égés, mivel a kezdő barbecues kicsit olyan, mint a negyvenéves szűz PUA: minden megerősítés jól jön neki.
Tűz megvolt, rá a faszénre, vizesedénybe forró víz, aztán hajrá. Időközben beszereztem a Maverick Redi Chek maghőmérők legújabb verzióját (735-ös sorszámmal), amely átküldi az adat a telefonos appra, ami később a negyven fokban igen jól befektetett forintnak (fontnak) bizonyult. Ezt a rácsra vezettem be, aztán próbáltam egy kellemes hőmérséklet stabilizálni – ez eleinte elég nagy idegbajt eredményezett, aztán feloldozott egy oldal a könyvből, miszerint 130 körül sincs olyan para, és mivel még az elején járok nagyon, ezt el is fogadtam.
Úgy voltam vele, hogy először a csirkecombot fogom megsütni a töltényszmókeremben, csak, hogy szépen sorban haladjunk. Egy éjszakát kaptak is 10%-os sóoldatban, majd pedig fel is kerültek a rácsra. Olyan 2,5-3 órát tölthettek fenn 105-től 135 fokig ingadozó hőmérsékletben, melyet tudjunk be a kicsit hanyag tűzrakásnak, meg annak, hogy még nem igazán láttam át, mi hogy megy. Az egész amúgy nem nehéz, csak kicsit gondolkodni kell: mi történik, ha levegő éri a tüzet? Mi van, ha elzárunk mindent, és még mindig emelkedik a hőmérséklet? Miért csökken le? Mikor kell rátölteni faszénből? Csupa olyan kérdés, amelyre gyakorlatból lett meg a válasz, meg persze őrült guglizásból.
Amikor már a végefelé járt a sütés, még átkentem egyszer a combokat a házi kávés barbecue szószommal, és még kaptak azt hiszem 30-45 percet. A végeredmény pedig? Egyrészt az állaguk total más lett, mint bármely csirkecomb, amit valaha ettem, puha volt, de ruganyosabb, mint amit megszoktunk. Elképesztően szaftos, és ízvilágra is nagyon kellemesen hozta a faszenes sütés velejáróit. Egy szó, mint száz, elégedett voltam vele, meg mindenki, aki kóstolta.
Másodiknak kacsamellett vettem a helyi szupermarketben, ugyanúgy a könyv szerint csináltam, bepácoltam egy narancsleves-szójás marinádba, aztán 110 körül került fel a rácsra, és egy órát töltött ott. Ezt bazári majom módra elrontottam, mert nem szedtem le a kellő maghőmérsékletnél, hanem hagytam fenn tovább, aztán a végén még átkentem a marinád alapú, de azért fűszerekkel és paradicsomlével megtzrbózott és beforralt szósszal. Az állaga ennek nagyon rágós lett, közel sem volt azokhoz a rozé kacsákhoz, melyeket otthon csináltam. Ennek az okát a következőekben gondolnám, ha valakinek van ezenfelül tippje, az is nyugodtan írja be: túl sokáig (18-20 óra) marinálódott (?), rossz volt a hús maga (piacon kéne venni), túlment a maghő.
Ez a kedvemet a csirke után nagyon nem törte le, legközelebb jobb lesz, viszont a barátkozás a szmókerrel elkezdődött, nem is akárhogyan. A következő post a Burger Blogon lesz, amikor is hamburgert, és pulled pork szendvicset fogok csinálni - maradjatok velem!
