Az El Asador a Pata Negra harmadik egysége, melyben a Kálvin téri és a budai után újfent spanyolos kajákat kínálnak, csak itt a tapasok helyett inkább a húsokon, és a baszk konyhán van a hangsúly - ide látogattunk el egy közös rendezvényezős főzőcske erejéig, és kaptunk egy kis betekintést a mediterrán nyári étkezési kultúrából.

Kevesen tudják, de érdekesség, hogy az étteremben nem csak a minőség alapanyagok, de a minőségi víz iránt is elkötelezettek a tulajdonosok, így a kezeletlen víz nincs is az egységben, minden bejövő víz vagy szűrésen vagy lágyításon esik át. Így fordulhat az elő, hogy nincs se ásványvíz, se hagyományos értelemben vett csapvíz az étteremben, viszont szűrt víz sajátra logózott üvegben annál inkább, ráadásul akár szénsavas formában is. Mindemellett külön vizet kap a kávés szekció, a jég, valamint a gőzsütés és a mosogatás is, hogy mindegyik a lehető legoptimálisabb legyen.

És, hogy miért fontos ez? Legfőképp azért, mert nem New Yorkban vagyunk, ahol elég frankó a csapvíz, hanem Budapesten, ahol ugyan nincs konkrét baj a vízzel, de mindig lehet jobb, főleg, ha kiszedik belőle az ízügyileg oda nem kellő dolgokat (ismerjük a klóros ízvilágot), csapnak bele egy kis magnéziumot, és érthető módon máris jobb, tisztább lesz az étel íze is tőle (ez a törekvés amúgy teljesen passzol a spanyol konyháéhoz is). Az étterem amúgy vízkezelésügyben a BWT-vel dolgozik együtt, ők szolgáltatják a technológiát. Mindentől függetlenül amúgy tényleg jó a megoldás, nekem is van itthon egy kancsóm tőlük, azóta nem is kell a hatos ásványvízekkel szórakozni sem.

A hely másik érdekessége, az étterem nevében is fémjelzett faszenes kemence, amelyben 400 fokon készülnek az ételek. A mi első ételünknek az alapja, a sült paprika is itt kapta meg a kellemes fekete színét, amelytől természetesen megszabadítottuk és csak utána ugrott a thermomixbe és készüt el a tradícionális sültpaprika krémleves, amely jó alternatíva annak, aki nem szereti a paradicsomlevest, mégis egy selymes, lágy textúrájú, könnyed mediterrán levest enne.

Az előételek sorát folytattuk egy frissítő, nyers zöldségeket gazdagon tartalmazó tabulésalátával, melyet citrusokkal, olívaolajjal és petrezselyemmel ízesítettünk. A bulgur csak hideg vízben ázott, nem főtt, így az ásványi anyagok jobban bennemaradtak. Ez a kaja akár előételnek, akár húsok mellé köretnek is remekül megállja a helyét, a citromtól és a sok zöldségtől egyszerre könnyed és mégis tápláló.

Ezután jött egy polipos-lencsés egytálétel, mely egyrészt a fekete színével dominált, másrészt ízvilágában egyáltalán nem a mi újévi lencsénkre emlékeztetett, ellenben a belekerülő zöldségek miatt totál könnyed darab volt.

Következőnek érkezett olyan tétel, mely nem maradhat ki, ha spanyol ételekről beszélünk: paella. Ez ugye az ő rizses ételük, csak itt a hús helyett tenger gyümölcseivel, kisebb-nagyobb rákokkal, kagylókkal, sáfránnyal, az alján kellemesen lepirult részekkel, pont ahogyan azt kell. A séf ezen a ponton bíztatott mindenkit, hogy bátran szippantsa ki a langustino fejét (mit fejét, agyát!), hátha attól okosabb lesz mert az a legfinomabb része, őszinte leszek, senki sem merte bevállalni ezt a mutatványt.

Ezek után már csak a desszert maradt hátra, mely egy narancsos maracujahab képében érkezett némi kekszmorzsával és málnaszorbéval, egyszerre édes és savanykás, tök jó lezárásaként a vacsorának.

Italügyileg is jó volt a helyzet, vodkás-füstölt teás koktél, mojito, és persze a korábban már említett tisztított vizek is helyet kaptak a repertoárban. Nektek pedig ha kíváncsiak vagytok akár ezekre, akár a húsokra, akkor érdemes ellátogatni az El Asador de Pata Negrába!

Elérhetőség: https://www.facebook.com/elasadordepatanegra/