Már tavaly óta bújkál a gondolat bennem, hogy nekem is ki kéne próbálni a füstön sütés lassú tűzön, azaz a barbecue csodálatos világát. Ennek a kalandsorozatnak az első állomása ez, melyben a nagyon kezdeteket mutatom be.

Fontos először is meghatározni, hogy mi az a barbecue. Lényeges, hogy ne keverjük össze a grillel, ami jellemzően magasabb hőmérsékleten, direkt hőhatással megy, rövidebb idő alatt. A barbecuenak a maximum a 120-130 fok, és kifejezetten lassan készül el nem ritka az 5-10 óra is a folyamatban.

Tavaly már kinéztem magamnak egy jó kis töltényszmókert, amit aztán a Nyárspolgár Máriusznak köszönhetően sikerült is megszereznem - ez amúgy belépő szintre kiváló, kezdésnek jobbat nem is kívánhatna magának az ember. A modell a ProQ Frontier Elite, ez ahogy említettem egy töltényszmoker, és már kinézetre is nagyon rendben van. Én ezt választottam, de az itthoni forgalmazó honlapján lehet még nézelődni, egy csomó jó kis termék, illetve kiegészítő akad még.

A következő problematika az elhelyezés volt, ami városi gyerek lévén, erkély nélkül, hát, nem is olyan egyszerű dolog. Most sikerült egy irodaház tetejére kirakni, de mivel ott meg ritkán vagyok az sem az igazi. Jelen pillanatban azon gondolkodom, hogy mennyire fognak engem megsütni akkor, ha az újonnan beköltözött lakóparki penthouse erkélyére rakom ki, de ez még a jövő zenéje.

Az összeszerelés nem túl bonyolult, a lábakat kell ráapplikálni, a belevalók meg adják magukat. A töltényszmoker kvázi modulárisan építhető fel: alulról kezdődik a faszéntartó, arra jön a vizesedény, majd a rácsok, és a körelemek. Ez utóbbi tetszés szerint építhető rá, így lehet egészen kicsitől egészen nagy is a szmókerünk mérete. A vizesedény arra van, hogy abba forró vizet töltsünk, így az tudja stabilizalni a hőmérsékletet - ezek alapvető dolgok, de most hosszú lenne kitérni, akit érdekelnek, a fentebb említett két oldalon bőven találtok róla infókat.

A szmóker első és legfontosabb köre a beavatás, melynek keretein belül jóóóóó magas hőmérsékletet kell teremtenünk, és azt 2-3 órán keresztül fenntartani - ekkor ég ki először normálisan, és készül fel a használatra. Röhejes amúgy, de itt egyáltalán nem olyan egyértelmű a hőmérséklet tartása, illetve maximalizálása, mint amennyire annak gondolnánk, kocagrilles tapasztalataink alapján. Ott ugye felmegy a hő, kicsit lejjebb esik, de mivel direkt dolgozunk, ezt lehet érezni, hogy mi kell, aztán mehet a bugi. Itt ez már most látszik, hogy nem lesz egyszerű: van egy dómhőmérséklet, ami viszont nem egyezik meg a rácshőmérséklettel - ez utóbbit külön lehet (és kell is) mérni, van is egy külön kis kivezetés a töltényszmóker oldalán, ahol bevezethetjük a műszert.

Máriusz azt javasolja, hogy a második-harmadik sütés legyen valami jó kis zsíros, kolbász ilyesmi - én erre a célra a Steak Shopból szereztem be pár kis kolbit, volt itt merquez, báránykolbász, meg minden ami kell - korrektül meg is sültek. Korábban említettem, hogy a hőmérsékletet tartani bizony nem egyszerű, a faszénen is sok múlik - ebből jót már szintén lehet kapni a BBQ Expedition webshopjában, nekem az első körre hol Weber volt, hogy valami más az Obiból - a nagyobb szemű lesz a jó, a kisebb itt mit sem ér.

Itt tartok jelen pillanatban, és készülök két mesterlépésre: az egyik a csirkecomb, melynek már lesz egy öt órás sülési ideje, a másik pedig a hamburger, ahol szintén különböző technikákkal fogok majd dolgozni. Erről majd a következő postban, addig is jó sütögetést mindenkinek!